Jelen munkánk a műszakiak angol nyelvi ismereteinek fejlesztéséhez kíván hozzájárulni. Bár a műszaki angol nyelvi tárgyalóképesség csak gondos nyelvi és műszaki megalapozással és sokéves gyakorlattal sajátítható el teljesen, mégis úgy véljük, hogy ezzel az összeállítással lényeges segítséget adhatunk azoknak, akik e cél elérésére törekszenek, minthogy tudomásunk szerint Magyarországon ma ez az első olyan munka, mely az angol nyelvi szerkezetek elsajátítását a műszaki elméletre és gyakorlatra jellemző mondatszerkesztések révén oldja meg. A műszaki gyakorlat alatt itt elsősorban a gépészeti szakterületet értjük, de a technika mai összefonódása és a közös nyelvi alap miatt a feldolgozott anyag hasznos lehet más szakterületen dolgozók számára is. A nyelvi anyag válogatásában szempontunk elsősorban az volt, hogy főként a műszaki nyelvre jellemző nyelvi szerkezeteket tárgyaljuk (szenvedő szerkezet, műszaki jelentésű igék, névszói szerkezetek, határozói alakú jelzők, magyartól eltérő igevonzatok, igeidő-egyeztetés, mondatrövidítések igenevekkel stb.). Tartalmi, tematikai, lexikai területen arra törekedtünk, hogy a már műszaki képzettséggel rendelkezők és a mérnöki vagy technikusi gyakorlatban dolgozók népes táborát olyan szókinccsel és mondatszerkesztési jártassággal vértezzük fel, mely az eléjük tűzött új műszaki-gazdasági feladatok sikeres megoldására és a külföldiekkel folytatott írásbeli vagy szóbeli tárgyalásokra is képessé teszi őket. Tettük ezt azáltal, hogy a nyelvi szerkezeteket – a modern szemléletnek megfelelően – nem különállóan tárgyaltuk, hanem úgy, ahogy azok a gyakorlatban előfordulnak, vagyis mondatokba ágyazott szókapcsolatok formájában, melyek más-más összefüggésekbe állítva a mondat különböző értelmét tárják fel (pl. elöljárós főnevek az állítmányhoz kapcsolódva valamilyen határozót fejeznek ki, míg ha azokat az alanyhoz vagy a tárgyhoz kapcsoljuk, akkor azok jelzőiként szerepelnek stb.). Még egy gyakorlati tanács a könyv használóinak. A könyv anyaga kétféleképpen tanulmányozható:
a) A haladók vagy középhaladók, akik már egészében vagy részben ismerik a nyelvi szerkezeteket, belefoghatnak a munkába az éppen gyakorolni kívánt bármely jelenségnél, de vehetik a pontokat sorrendben is, rendszeresen. Számukra egy további lépést jelent, ha a saját szűkebb szakterületük szókincsének behelyettesítésével gyakorolják a nyelvi anyagot.