Az értelmiségnek az a dolga, hogy, mint Szóló Tücsök, a Pinocchio mesealakja gondolkodjon, aztán beszéljen – vélekedik a sokoldalúságával mindannyiunkat lenyűgöző olasz író, tudós professzor és médiasztár Umberto Eco.
Hogy az értelmiségi szerep tudatával és felelősségével kritikusan azonosítsa, mi az, ami többé-kevésbé megfelel az igazságról alkotott elképzelésünknek. „E szerepet vallja – gyakorolhatja bárki, akár egy társadalom szélére sodródott ember is, amikor végiggondolja és valahogy kifejezi helyzetét, de elárulhatja az író, amikor mondandóját nem hagyja leülepedni, hanem hirtelen érzelmektó1 indíttatva reagál az eseményekre.”

Thomas More életét elbeszélni nem könnyű feladat. Erasmus nem érezte hivatottnak magát Morus sokrétű jellemének megrajzolására; s ha e szubtilis, hatalmas elme nem vállalkozott erre, a mai életrajzíró joggal érezheti úgy, hogy túl nagy fába vágja a fejszéjét.
A világ angol nyelven beszélő részén és ennek határain túl is azok, akiknek a hitéért szenvedett, a szentté avatott Thomas More életének és halálának értelme világos. De vajon mi az értelme Morus életének és halálának azok számára, akik nem tartoznak ebbe az akolba? Ez a könyv megkísérli, hogy válaszoljon erre a kérdésre, s megkísérli More-t nemcsak mártírként leírni (mert kétségtelenül az volt), hanem nagy angol államférfiként is. Kora önös zsarnoksága közepette nem méltatták érdeme szerint Morus nagyszerű előrelátását; pedig szavai, tettei és szenvedései egész életében következetesen olyan elveken alapultak, amelyek túlélték őt. More-t megölték, de ezeknek az elveknek végül is győzedelmeskedniük kell. Ha nem győzedelmeskednek, az európai civilizáció pusztulására van ítélve.

Kiss Viktor legújabb könyvének kiindulópontja szerint az ezredforduló után újra kell fogalmaznunk viszonyunkat Marx életművéhez. A marxi ideológia-elméletek rekonstrukciója során ennek lehetőségeit kutatja.

Hivatásukat gyakorló és pályamódosító (kiugrott) katolikus papok beszélnek pappá alakulásuk folyamatáról, a cölibátus, a kötelező papi nőtlenség megéléséről, a körülötte – több mint másfél évezrede – dúló vitákról, vélekedésekről. Közben egyre fokozódó oldottsággal vallanak az állapottal kapcsolatos küzdelmeikről, sőt gyötrelmeikről, a magány és fokozottan a társtalanság néha botrányt gerjesztő, néha a hivatás feladásával járó következményeiről. Eközben – a nyíltság veszélyeit vállalva a papi sorsokon keresztül – olyan mélységek tárulnak fel, melyek eddig a nyilvánosság, „Isten népe” számára rendszerint rosszindulatú közvetítők vagy szűkszavú tényközlés formájában voltak hozzáférhetők. Szó esik még a Katolikus Egyház szexualitással kapcsolatos szemléletéről, a nők szerepéről az egyházban, az ökumenizmus megvalósulásának esélyeiről, s még sok másról. És mindez egy-egy katolikus pap „szemüvegén” keresztül érzékelhető, egyes esetekben átélhető.”

Tisztelettel ajánlom a kedves Olvasó figyelmébe e rendhagyó műfajú bibliográfiát. Főszereplője egy sokszínű, érdekes, sokféle oldalról tekinthető, csodálható és kritizálható, immár kétségtelenül történelmi személyiség. De élettörténe-tének adatait, eseményeit sorjázva felidéződnek békés és háborús korszakok szűkebb hazánkban és Európában s a nagyvilágban; egykori Szálasi, Rákosi és Kádár nevű emberek nevével jelzett időszakok; valamint a legkülönbözőbb tájak: Esztergom-Budapest-Róma-Vatikán négyszöge, katedrálisok és börtönök, zarándoklatok és gumibotos kínzóhelyek, bíborosi testületek és központi bizottságok, pártkáderek és egyházi személyiségek, társadalmi fent és lent szintek, óceániai iskolák, amerikai filmszínészek, kanadai indián békepipák, dél-afrikai zuluk által énekelt magyar Himnusz… Igazi orwelli világ. Modern 21. századi társadalmi dráma, freudi pszicho-színmű, ugyanakkor izgalmas krimifilmforgatókönyv-vázlat… Több mint két évtizeden át folyó Mindszenty-kutatásaim tükrét tartja kezében a kedves Olvasó. Könyvtárnyi hazai és külföldi szakirodalom szól a 20. szá-zad e sokféle szempontból megközelíthető nagy hírű magyar főpapjáról, sokféleképpen ítélve meg hosszú életének történéseit, legfőképpen az őt körülvevő politikai közeg, politikai körülmények részletekbe menő, bőséges ismertetésébe és elemzésébe merülve. Jómagam elsősorban Mindszenty személyére koncentráltam, személyiségének résztényeit s azok összességét kívántam megragadni, személyiségének alakulását igyekeztem feltárni és közzétenni. Csak 1989 szeptemberében jelenhetett meg első Mindszenty-tanulmányom. Azóta sok vele foglalkozó cikket, tanulmányt, könyvet írtam és adtam közre szakfolyóiratokban, ismeretterjesztő lapokban, gyűjteményes kötetekben, önálló könyvekben. Szinte az egész Mindszenty-életutat végigkutattam, végigírtam, nem csupán egyes elszigetelt, az életfolyamból kiemelt részletekkel foglalkoztam. Jóleső érzés számomra, hogy e kutatási eredményeim jelentős része bekerült a szaktudományok vérkeringésébe, ismeretterjesztő művekbe, tovább serkentve a témáról való gondolkodást, kutatást, vitát. A Mindszenty-életműről szóló munkáim e bibliográfiáját elsősorban saját magam számára állítottam össze a bíboros életútjának egyes szakaszai szerint elrendezve azokat, hogy további ez irányú kutatásaimat segítő munkaeszközként szolgáljon számomra. De haszonnal forgathatják ezt a „munkaeszközt” a 20. század második felének magyar egyháztörténetével foglalkozó fiatal történész-kutatók is. Bennük már nem élnek az 1950-1990 közötti hazai egyháztörténet-írás és felsőfokú egyháztörténet-oktatás beidegződései, s tudják, hogy a tények alapos, részletes feltárása és a feltárt tények előítélet-mentes interpretációja nélkül aligha juthat hiteles eredményhez a kutató. A kötet számos helyén rövidebb-hosszabb idézetet is közöltem a regisztrált írásokból, azok tartalmának könnyebb azonosítása céljából. Ezért – túl a szakkutatókon – a téma iránt szélesebb körből érdeklődők amolyan Mindszenty-olvasókönyvként forgathatják e bibliográfia lapjait. Szócikkeit olvasva gondolatban visszaszállhatunk a tőlünk egyre távolodó, s emlékezetünkben egyre szebbé-jobbá-rosszabbá-gonoszabbá váló 20. századba, amely oly sok nyomot hagyott az azt átélőkben, s oly sokféle színben villog az akkor még nem élt mai fiatalokban. Sajátos meditációra serkentő, ugyanakkor szórakoztató időutazásban lehet részünk. Szívből kívánja ezt minden olvasónak a szerző.