Blog Archives
Marx, marxizmus, szocializmus
„A brit Royal Society 2000-ben titkos szavazást tartott arról, hogy ki az elmúlt évezred három legnagyobb gondolkodója. Az eredmény: 1. Karl Marx, 2. Isaac Newton, 3. Albert Einstein. Sokakat meglephet a sorrend, ám ha belegondolunk, tagadhatatlan, hogy Marxnál erőteljesebben talán egyetlen gondolkodó sem „forgatta fel” a világot. Az egyetemi docens szerző, dr. Gazdag László izgalmas történelmi kalandra hív: ismerjük meg az igazi Marxot, Marx filozófiáját, kommunisztikus elképzeléseit, illetve annak előképeit, továbbá Marx gazdaságelméletét, közgazdaságtanát, majd mindezek változását, marxizmussá, szocializmussá alakulását.Az emberiségnek mindig álmodozott egy jobb, igazságosabb társadalomról, ilyen álom volt Platón Köztársasága, Morus Tamás Utópiája, Campanella Napállama, s ide sorolhatjuk Karl Marx proletárdiktatúráját is – miből indultak ki ezek az álmok, miért érezték a gondolkodók fontosnak a változások szükségességét, s miként valósultak meg az elképzeléseik? – Gazdag László ezekre a kérdésekre keresi a választ a 19-20. század legnagyobb hatású gondolatvilágának, a marxizmusnak az alapos elemzésével. „
Örmények, törökök, kurdok
A világ 2015. április 24-én emlékezik meg arról, hogy az Oszmán Birodalomban száz évvel azelőtt kezdődött meg az örmény lakosság szörnyűséges golgotajárása. Ez a könyv részleteiben is felidézi annak a történetnek a kezdetét, majd lefolyását, amely addig példátlan volt a modern Európa történelmében: nagyrészt szinte teljesen megsemmisült és maradványaiban szétszóródott Anatólia legősibb kultúrájú keresztény kisebbsége, amelynek tagjait nem sokkal korábban a konstantinápolyi szultánok kegyesen még leghűségesebb alattvalóikként részesítették legmagasabb dicséretben. Flesch István könyve feltárja az örmény emlékezetben „nagy tragédia” vagy „katasztrófa” néven megőrzött megrendítő emberpusztulás előzményeit, történelmi-társadalmi rugóit. Bemutatja továbbá azoknak az éles nemzetközi és törökországi vitáknak az alakulását is, amelyek az akkori események értelmezése, megnevezése és minősítése körül mindmáig zajlanak, s amelyek nemcsak tudósokat, történészeket és turkológusokat állítanak szembe egymással, hanem nemritkán az ankarai kormányt és törvényhozást más országok, főleg Nyugat- Európa parlamentjeivel is. A szerző mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy az európai uniós tagjelölt Törökországban főként a civil társadalomnak sikerül-e megrendítenie a törökországi „örmény tabut”, vagyis áttörni az évtizedekig egyoldalú hivatalos értelmezés vagy elhallgatás 1915 köré emelt és sokáig mozdíthatatlannak tetsző falát. A kérdésre igennel válaszol. Sőt, török és nyugati források, valamint személyes tapasztalatai alapján állítja, hogy a maholnap nyolcvanmilliós lélekszámú országot megszakítás nélkül tíz esztendeje vezető új szellemű és iszlám gyökerű államvezetés, a konzervatív demokraták kormányzata elkötelezettje Európának, az örmény és a kurd kérdésben pedig belátóbb közvetlen elődeinél. Törökországban soha nem látott lendületet vett a „történelmi múltfeltárás”: lehetővé vált, hogy kutatók kendőzetlenül napvilágra hozzák a kisebbségeket ért súlyos sérelmek és véres megtorlások tényeit, eddig ismeretlen, kézzelfogható szomorú bizonyítékait. Flesch István könyve révén a magyar olvasóközönség az eddiginél részletesebben tájékozódhat Törökország belső társadalmi mozgásáról és izgalmasan változó jelenéről.