Kant felfogadott szolgálónak egy Martin Lampe nevű illetőt (ami csak látszik történeti igazságnak: az Aufklärer inasát a priori így kellett hogy hívják). A kritikai gondolkodás érlelődésében Lampe kulcsfigura. Kötelessége volt reggelente öt óra előtt öt perccel benyitni a filozófus hálószobájába, és elkiáltani magát ébresztésül. E katonás rendszer kellett ahhoz, nyomatékosítandó a hume-i riadót, hogy a dogmatikus álom végleg elhessenjen. A minden hajnalban kíméletlenül felharsanó kiáltás, melynek bölcseleti csattanása hosszabb távon még a legmegrögzöttebb dogmatikust is önvizsgálatra késztette volna, így hangzott: Es ist Zeit! „Az elmúlt közel húsz évben több időt töltöttem Kanttal, fordítójaként és író olvasójaként, mint bárki mással. Noha egy csomó mindent továbbra sem értek műveiből, valamelyest ráhangolódtam észjárására. Azzal áltatom magam, hogy van átjárás Kant betűje és szelleme között. Félő épp ezért, meg persze jó is, hogy esztétikája eszme, a vele való szöszmötölés pedig bevégezhetetlen work in progress marad.” (Papp Zoltán) Papp Zoltán (1968) többek között Kant, Schiller, Joachim Ritter fordítója, az ELTE BTK Művészetelméleti Intézetének tanára.

René Girard a jelentős francia filozófus és irodalomtörténész tudományos és oktatói pályája jórészt az Egyesült Államokhoz köthető, ahol több neves egyetemen is tanított. 2005 óta a Francia Akadémia tagja. E könyvében a kereszténység kritikai apológiáját nem teológiai alapokon, hanem racionális bizonyítások útján írja meg. Valójában a zsidó-keresztény vallási tradíció rendkívül eredeti antropológiáját tárja az olvasó elé, magáévá téve Simone Weil egyik gondolatát, miszerint az Evangéliumok mindenekelőtt egy „emberelméletet”, egy antropológiát tartalmaznak, és csak ez után tekintendők „Istenelméletnek”, teológiának.

Gyakorolta ön már az eutrapélia erényét? – teszi fel a kérdést a szerző. Többségünk még csak nem is hallott erről a szóról, esetleg azok, akik ismerik Arisztotelészi Etikáját. Szent Pál például, vagy az egyházatyák lealacsonyító értelemben használták. Ám ez az ősi tanítás Aquinói Szent Tamás révén beáramlott a keresztény etikába, mint a középút erénye, amely szerint a mosoly, a nevetés, a vidámság, a játék is erény, illendő határok között. A keresztény hagyományban búvópatakként jelenlévő játékmisztikát járja körül a szerző e kötetben, mert úgy véli, manapság újra időszerű, hogy átgondoljuk: nem minden ördögi a kultúránkban, és igyekezzünk megvalósítani a vidám-komolyan játszó ember szép leleményességét.

Harmadik évtizede népszerű imakönyv, amelyen nemzedékek nőttel fel. Az imádságok mellett hittani ismeretek és énekek segítik a lelki elmélyülést. Újraszedett kiadásunkat Török József professzor szerkesztette át. Bordó műbőr kötésben.

Az emberiségnek kétségbeejtő szüksége van arra, amit minden újjászületett hívő ember magában hordoz – Jézus természetfeletti erejére. Túl sokáig úgy gondolkodtunk Isten Királyságáról, mint ami egyszer majd eljön, és nem úgy láttuk, mint valóságot, amely minden hívőben jelen van. Bill Johnson pásztor arra buzdítja a keresztényeket, hogy találják meg identitásukat, mint Szent Szellemmel betöltött nép, amely képes Isten Királyságát úgy felszabadítani a Földön, ahogyan az a Mennyben megvalósul. Ezt az identitást olyan élet jellemzi, ahol a természetfeletti a természetes, és a csodák nem kivételek, hanem a hétköznapi élet részei. Az „Amikor a Menny meghódítja a Földet” különleges, tizedik évfordulós kiadása most egy negyvennapos, tanulmányozásra szánt mellékletet is tartalmaz, amely megmutatja: – Hogyan értsd meg identitásod a menny polgáraként? – Hogyan gyakorold a hatalmadat Isten gyermekeként? Ragadd meg az örökségedet – a csoda a normális keresztény életed részévé válik! Készülj fel a természetfeletti élet élményére – hiszen Isten hívott el!