Blog Archives
Az ókori Izráel társadalma-Történeti bevezetés
A kötetben Izráel társadalomtörténetével ismerkedhetünk meg. A szerző a bibliai választott nép politikai és társadalmi struktúráit írja le a hellenizmus koráig terjedően.
Logika és érvelés Órigenész műveiben
Somos Róbert ebben a könyvében nem azt a kérdést teszi fel, vajon a valóság valamely szeletét kutatási tárgyként kijelölve mit is tanított Órigenész (185-253), az ókori keresztény teológiai tudományosság egyik legjelentősebb és legnagyobb hatást gyakorló alakja, hanem inkább azt, hogy hogyan tette ezt. E „hogyan” az ő számára mindenekelőtt azt jelenti, „értelemmel”, „logosszal”, azaz tágan értelmezve, „logikával”. Miképpen értékeli Órigenész a logikát, mekkora szerepet szán neki, milyen módon használ logikai, tudományelméleti eljárásokat, honnan veszi eszköztárát, hogyan és milyen intellektuális színvonalon érvel és vitatkozik?
Elvitte őt Jézushoz – Pásztorok 10.
A Veres András szombathelyi megyéspüspökkel folytatott beszélgetés az elmúlt évtizedekben felnőtt nemzedékeknek tükröt tart. Hogyan indult el egy fiatal az ezerkilencszázhatvanas és -hetvenes években azon az úton, amely a papsághoz vezetett, s közben újabb és újabb, nem kis feladatokat kellett megoldania. Lehetett-e megalkuvások nélkül élni ott, ahol a társadalmi és politikai viszonyok kisebb-nagyobb kompromisszumokra kényszerítették az embert, hogy ezáltal „épüljön be” abba a rendszerbe, amely a hamisságot, a középszerűséget, az álságosságot tette meg a „legvidámabb barakk”-ban követendő mércének? Kellő kritikával tekint azt 1989-90-ben bekövetkezett változásokra is, s az eltelt húsz év tapasztalataira támaszkodva rávilágít azokra a jelenségekre, amelyek kérdésessé teszik mai „demokráciánk” és az Európai Unió létét. Veres András életútja bizonyítja, az ember sosincs kiszolgáltatva a történelmi-politikai körülményeknek olyan mértékben, hogy azok feltétlenül maguk alá gyűrjék őt.
Aranyszájú Szent János
A legújabb tudományos eredményeket figyelembe vevő tanulmány végigvezet bennünket e kimagasló személyiség életének színterein (Antiókhia, Konstantinápoly), szünet nélküli gyakorlati teendőin (leprakórház építése, pogány templomok bezárása), erőteljes lelkipásztori és térítői tevékenységén, valamint az ortodoxia védelmében vívott harcain (a gótok térítése, az ariánusok elleni fellépése). S mindeközben tudomást szerzünk az eszközeiről is: szokatlan témájú és nyíltságú homiliáiról, bravúros szónoklatairól, röpiratairól. A teljes Bibliát emlékezetből idézni tudó püspök, aki méltán kapta az aranyszájú jelzőt, a maga számára egyetlen szabályt fogalmazott meg: Az igazi bölcsesség az istenfélelem.
MORZSÁK DÁNIELTŐL BÁRUKIG -ÚJABB TANULMÁNYOK A KORAI ZSIDÓSÁG IRODALMÁBÓL
A Krisztus születése körüli időszak zsidóságának gazdag irodalmi öröksége — legyen az a mi szempontunkból „kanonikus” vagy „biblián-kívüli” — kiemelkedő fontosságú adatokkal szolgál a zsidó-keresztény kultúrkör szellemi formálódásáról az ókorban. E kötet néhány kisebb írást gyűjt egybe, amelyek azt tűzték ki célul, hogy a korai zsidóság irodalmának művészi vagy teológiai jellegzetességeit tárgyalják.
Az Élő Rózsafüzér társulata
A ma legáltalánosabban ismert Élő Rózsafüzér Egyesület az 1840-es években Franciaországból terjedt el Magyarországon. A tárgy és az imádság előtörténetét, és elsősorban az Élő Rózsafüzér évszázadok alatt kialakult gazdag, szépséges, változatos kultúráját mutatja be ez a könyv, melyből az egyes csoportok inspirációkat nyerhetnek imaéletük megújításához.
Szent Domonkos
Bedouelle könyvének stílusa egyszerre népszerű és tudományos; ugyanúgy szól a tájékozatlan olvasónak, mint azoknak, akik már régóta ismerik Szent Domonkos életét. Átfogó történelemismeretén és tiszta teológiai szemléletén keresztül Domonkost szemlélődő emberként, ugyanakkor fáradhatatlan igehirdetőként jeleníti meg, aki mindig az élet legmélyebb forrásából merített. Az őt ihlető legmélyebb forrás nem az egyház, de még csak nem is az evangelizáció szeretete volt, hanem – miként az apostoloknál is – Jézus Krisztus szeretete. Ez a krisztusi „tűz” központi helyet foglal el Bedouelle könyvében, és Szent Domonkos szellemi portréját mindenki számára hasznos olvasmánnyá teszi.
JAKAB, AZ ÚR TESTVÉRE – JAKAB AZ ŐSGYÜLEKEZET ÉS AZ ŐSEGYHÁZ KONTEXTUSÁBAN
Az ősgyülekezet vezetője, Jakab a születő keresztyénség egyik kiemelkedő alakja, bár az átlag bibliaolvasó igen keveset tud róla. Alakja nem tartozik a legkutatottabb újszövetségi témák sorába, épp ezért is fontos, hogy Jakab, az Úr testvére méltóbb figyelmet kapjon. A különböző Jakab-tradíciók felvázolása révén a szerző felmutatja a Jakab-képek sokféleségét és különbözőségét, s ebből kiindulva elemzi Jakab teológiáját az ősgyülekezeten belül, mely egy „apostoli” tanítót állít elénk, nem pedig egy meghatározott irányzathoz kötődő teológust. Galsi Árpád könyve hézagpótló a hazai tudományos életben, ugyanakkor a nemzetközi kutatás viszonylatában is újat hoz azáltal, hogy újszövetségi teológiai szempontból kívánja újragondolni Jakab szerepét. Emellett a szerző nem titkolt szándéka, hogy előmozdítsa a Szentírás jobb megértését és megélését.
Szövetség és hűség – Tanulmányok
A szerző születésének 100. évfordulójára megjelent kötetben Pákozdy László Márton (1910-1993) tanulmányaiból adunk közre válogatást. „Pákozdy László Márton különleges életművet hagyott hátra. Egyszerre volt exegéta és vallástörténész, ószövetséges tudós és az intertestamentális irodalom avatott kutatója, aki magabiztosan mozgott az újszövetségi tudományokban is; ugyanakkor cikkei elárulják rendszeres teológiai jártasságát, aki tökéletesen átlátta a gyakorlati teológia-ökumenika összefüggéseit. Teológus volt, biblikus teológus.” (Hodossy-Takács Előd, DRHE)
A keresztény teológia és a tudományos kultúra
A szerző a teológia és természettudomány határvidékén jár, nyitottan arra, hogy megértse és felhasználja mindazt, amit a természettudományból megtudhat, de eközben soha nem szűnik meg teológus lenni.
Vallásnézet – A kelet-közép-európai átmenet vallástudományi értelmezése
Máté-Tóth András (1957) teológus, valláskutató, a Szegedi Tudományegyetem professzora és a Bécsi Egyetem magántanára. Könyvében az elmúlt 25 esztendő kelet-közép-európai vallási és egyházi változásaival és ezek elméleti megközelítéseivel foglalkozik. Szekularizáció, közvallás, társadalmi dráma, civil vallás, üres jelölő – ezek a kulcsfogalmak fémjelzik megközelítéseit. Elemzéseivel igazolja, hogy a szekularizációs elméleten túl további elméletek is szükségesek a régió sajátos történelmi és kortárs tapasztalatainak megértéséhez. Végső következtetése szerint a vallás olyan sokrétű dimenziója a régió társadalmainak, amely jelentős szerepet játszik a társadalmi és egyéni identitás folyamatos újraépítésében, és szerves részét képezi a kortárs diskurzusoknak.