„Ne engedj a haragnak,onnan támad a zavar,a düh démonja,a bosszú érdes csókja.Sose fogadd el,hogy az indulatmámora lehúzzon asötét pokolba.”(…)*A Bhagavad Gítá a Mahábhárata című indiai eposz része, a védikus irodalom egyik alapműve. Jelentősége Indiában hasonlatos az Újszövetségéhez. Mindenki olvassa, forgatja, erőt merít szavaiból. A költemény 18 könyvből és 700 versszakból áll. A Bhagavad Gítá a harcos kaszt Testamentuma volt. Krisna nem a tűzhely mellett, hamuban sült pogácsák eszegetése közben, hanem a harcmezőn, egy öldöklő csata kellős közepén részesítette szellemi beavatásban Ardzsunt.”Jelen írás a Bhagavad Gítá első négy könyve. Az első könyv negyvenhat, a második könyv hetvenkettő, a harmadik könyv negyvenhárom, míg a negyedik könyv negyvenkettő rövid versből áll. A jobb megértés érdekében mind a kétszázhárom verset három nyolcsoros japán versformával értelmeztem. Az első versszak egy haiku és egy waka, a második versszak egy fordított waka és egy haiku, míg a harmadik versszak ismét egy haiku és egy waka összevonásából jött létre. A három egyenként nyolcsoros versszakot egy háromsoros haikuval zártam le. Forrásanyagként elsősorban Baktay Ervin fordítását használtam, de minden egyes versszak értelmezése előtt elolvastam a magyarul megjelent többi fordítást is, a hozzájuk kapcsolódó magyarázatokkal. Az egyes versszakok kifejtésénél ugyan segítségemre voltak a hivatalos magyarázatok, de ezeknél is többet segítettek: Sri Ramana Maharsi, Szvámi H.V.L. Púndzsa, Szvámi Ráma, Szvámi Vivékánanda, Szögyal Rinpocse, Kalu Rinpocse, Csögyam Trungpa, Rabindranath Tagore, Lin-csi apát, Julius Evola, René Guénon, Paul Brunton, Frithjof Schuon, Bede Griffiths, Baktay Ervin és Hamvas Béla írásai. Írás közben arra törekedtem, hogy a 21. század embere egy-egy versszakon képes legyen elmélyülni, és e szellemi élmény hatására kilépjen néhány pillanatra, percre, órára az elme gépiesen zakatoló fogságából. Aztán a csendben megpihenjen, talán egy kicsit mosolyogjon is önmagán, megérezve a lélek és a szív időtlenségét, megélve a létezés értelmetlenségét az istenien örök értelemben.A Bhagavad Gítá értelmezése nem tudományos munka, nem is teológiai okfejtés, vagy filozofikus elmélkedés, annak ellenére sem, hogy található benne teológia is, filozófia is, hanem egy költemény. Minden versszak értelmezésénél meghagytam a költő szabadságát, mely a szív és az ész, a képzelet és a logika között mindig a szívet és a képzeletet választotta. Így annyira szabad komolyan venni ezt a munkát, amennyire egy költő belső képeinek és intellektusának összemosódó kitárulkozását komolyan lehet venni.”

Gyenge Zoltán tematikailag folytatja előző könyvét, számos tekintetben azonban el is tér tőle: a kötet a félistenek, héroszok és az emberek világába enged betekintést. Ismert és kevésbé ismert mítoszok kerülnek új megvilágításba, legyen szó Oidipuszról, Héraklészről, Elektráról és a Tantalidák vétkéről, Médeiáról, vagy akár a trójai háborúról, az aranygyapjú legendájáról. Az elemzések az első részben megszokott módon zajlanak: a történeti leírásokat mitológiaelméleti kutatásokkal veti össze, hozzá gazdag képanyagot társít a művészettörténet nagy korszakainak kontextusába helyezve. Erre épül a filozófiai és eszmetörténeti elemzés, valamint a szóbeliség képi reprezentációjának kérdése. Az esszészerű forma, teret hagyva a szabad asszociációnak, a filozófiai horizont kiszélesítésének, valamint az ikonológiai és ikonográfiai elvek alkotó szellemű használata teszik élvezetessé a szöveget, melyet az első kötetben lefektetett alapelv vezérel: az önkény és a tévedés jogát fenntartva hív gondolkodásra. Az I. kötet elektronikus változata a www.interkonyv.hu oldalon vásárolható meg.