A szerző a teológia és természettudomány határvidékén jár, nyitottan arra, hogy megértse és felhasználja mindazt, amit a természettudományból megtudhat, de eközben soha nem szűnik meg teológus lenni.

Máté-Tóth András (1957) teológus, valláskutató, a Szegedi Tudományegyetem professzora és a Bécsi Egyetem magántanára. Könyvében az elmúlt 25 esztendő kelet-közép-európai vallási és egyházi változásaival és ezek elméleti megközelítéseivel foglalkozik. Szekularizáció, közvallás, társadalmi dráma, civil vallás, üres jelölő – ezek a kulcsfogalmak fémjelzik megközelítéseit. Elemzéseivel igazolja, hogy a szekularizációs elméleten túl további elméletek is szükségesek a régió sajátos történelmi és kortárs tapasztalatainak megértéséhez. Végső következtetése szerint a vallás olyan sokrétű dimenziója a régió társadalmainak, amely jelentős szerepet játszik a társadalmi és egyéni identitás folyamatos újraépítésében, és szerves részét képezi a kortárs diskurzusoknak.

A természetes jogok eszméjének természetjogi fogantatása olyan eszmetörténetiközhelynek számít, amelyet valószínűleg kevesen vonnának kétségbe. A természetjog és a természetes jogok viszonya ennek ellenére korántsem tekinthető magától értetődőnek. A szerző érvelésének kiindulópontját az a meggyőződés képezi, hogy e reláció megítélése más okok mellett azért osztja meg és állítja hamis kettősségek elé a jogfilozófusokat és az eszmetörténészeket, mert a legutóbbi időkig elhanyagolták a skolasztika virágkorának tekintett XIII. század és a modern természetjog nyitányát jelentő XVII. század, vagyis az Aquinói Szent Tamás és Hugo Grotius közötti „átmeneti” időszak részletes vizsgálatát. Márpedig e három és fél évszázad kiemelkedő fontosságú volt a természetes jogok eszméjének kialakulása szempontjából. E könyv ennek a mulasztásnak a pótlására tesz kísérletet.

Philip Yancey legújabb könyvében a következő kérdésekre keresi a választ: Hallja-e Isten, amit mondok? Miért törődne épp velem? Mi értelme imádkozni, ha Isten mindentudó? Miért tűnnek következetlennek a válaszai? Miért érezzük olykor közel magunkhoz, olykor pedig távolinak? Hogyan lehetne kielégítőbb az imaéletem? A nehéz kérdésekkel birkózva egészen új szemlélettel közelíti meg az imádság időtlen témakörét.

Közérthető, új magyar fordítás. Az 1923-as kairói kiadás szövege és számozása alapján Mohamed próféta i. sz. 610-ben, pontosan 1400 évvel kapta meg az első isteni kinyilatkoztatást, hogy ezzel fényt hozzon a kortársai és az emberiség számára. A Korán szövege a hagyományos felfogás szerint csakis az arab nyelvű Korán, aminek minden verse hét jelentéssel bír, és egy esetleges fordításban csupán a lehetséges értelmezés adható vissza, bár egyre többen képviselik a nézetet, hogy a Könyv szövege minél több nyelven virágozzon. (Előszó)

Mindig a keresztyénség kezdetén vagyunk nem a végén.Egyáltalán nem olyan korban élünk, amely jobban ki akarná oltani a keresztyén hitet, mint a korábbi korok. Egyáltalán nem kell több istensötétséget kibírnunk, mint a száz vagy ezer évvel ezelőtti embereknek. Ám nagyon is a hit körüli abszurd bújócska korában élünk. Ha elvesztette igazságát mindaz, amit a keresztyének kétezer év óta hisznek, akkor ássuk el a keresztyénséget! Ha változatlanul igaz, akkor beszéljünk róla! Nem kell békét kötnünk a korszellemmel, de támadást sem kell indítanunk ellene. Arra van szükségünk, hogy Isten Lelke megváltoztassa és áthassa e kor szellemét, s a végén másfajta jövő táruljon fel, mint amilyet manapság terveznek, megteremtenek vagy amilyentől félnek. Korunkban egészen más valamivel kellene jellemzően törődnünk nekünk, keresztyéneknek: azzal az erőfeszítéssel, amelyre nálunk és másutt is szükség van az élettel való megbírkózáshoz, aztán a tehetetlenség és az elhagyatotság félelmével, terhével és érzésével, amely ma úgyszólván kiüresíti az embereket, és belehajszolja őket abba, hogy ezerféle kibúvóba meneküljenek, továbbá az élettől való szenvedéssel, az olyan-amilyen élettől való, egészen közönséges szenvedéssel. Jézus a szellem és a lélek megterheltjeihez szólt, a szenvedőkhöz és a megtaposottakhoz, és amit evangéliumnak nevezett, az többek között ezeknek az embereknek a tehermentesítését és felszabadítását eredményezte.