Blog Archives

A vallásosság erkölcsi erénye

Krisztus felszólítását – „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mt 22,21) – többnyire a szétválasztás értelmében fogjuk fel, pedig Krisztus tanításában az Isten és a felebarát szeretete mindig a legszorosabb egységben van, ezért a fenti mondatot az összetartozás szellemében is értelmezni kell. Eszerint ha megadjuk az embereknek, ami az embereké, akkor ezzel Istennek is adunk. S fordítva: csak akkor tudjuk megadni az embereknek, ami az embereké, ha megadjuk Istennek is, ami az övé. Így az erkölcs és a vallás világa egymást erősíti és tisztítja, amire korunkban égetően szükség van. Amikor az Isten iránti tiszteletben igényesek vagyunk, akkor ez visszahat az embertársainkkal s önmagunkkal való viszony igényességére is. Amint viszont az igaz Isten felé lazul az erkölcsi igényesség, az magával rántja az ember iránti tiszteletet is. A jelen kötet a vallásosság erényét járja körül, hogyan kell igényesnek lenni az imádságban, a szent dolgok tiszteletében, mi az értelme a vasárnapnak, az ünneplésnek, s melyek a fő bűnök ezen a területen. A könyv áttanulmányozása során ki fog derülni, mennyire fontos az erkölcsi életvezetésünkhöz a vallásosság erényének igényes megélése, mennyire nélkülözhetetlen a „morál lelkének” elmélyítése ahhoz, hogy a „morál testét”, mindennapi döntéseinket jól vezethessük. Lassan belátjuk az ősi bibliai mondat igazságát: „Akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek” (Bölcs 6,10).A szerzőről:Papp Miklós (1972) görög katolikus áldozópap, morálteológus, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető docense, a főiskolán működő Etikai Intézet és Családteológiai Intézet vezetője.

Álhősök, hamis istenek?Hős és sztárkultusz a posztmoder korban

Napjainkban is keletkezik populáris, népi kultúra és a tömegkommunikáció eszközrendszere nemhogy elsmosá az elit- és a populáris kultúra közötti határvonalat, de markánsabbá teszi azt. E munka témája nagy jelentőségű a társadalmi tudat megismerése, megértése szempontjából.

Prímások, pártok, politikusok 1944-1945

Két egymástól eltérő világ tükröződik két év történetébe sűrítve e könyvben, mely többnyire publikálatlan, a kutatók számára is jobbára hozzáférhetetlen kortörténeti dokumentumokat tár a nagyközönség elé. A Magyar Katolikus Egyház életében sorsdöntő volt ez a két esztendő.
1944 – az évtizedek óta külsőségeiben és gondolkodásában is neobarokk egyházi élet soha vissza nem térő, utolsó esztendeje ez, a nemzetiszocialista ideológia és az egyházellenes hatalom szorításában, az ország háborús végvonaglásában. 1945 – egy új, a korábbitól gyökeresen eltérő társadalmi berendezkedésű világ első éve. Vajon hogyan tud majd élni a Magyar Katolikus Egyház az addig nem tapasztalt körülmények között, a múlt külső-belső terheitől nyomasztva…? E két, egymást követő esztendő részleteinek ilyen szoros egymás mellett láttatása szokatlan a szakirodalomban, de éppen e két év döbbenetes kontrasztja nyújtja az olvasó számára a katartikus hatást. Tragikus volt ez a két esztendő: egy összeomlott diktatúra romjaira egy másik diktatúra kezdett építkezni. Ám Szent István nem homokra építette magyar egyházát: e viharos korban is szilárdan állt. Mészáros István

Inter arma caritas – Fegyverek között a szeretet DVD melléklettel

Az egyházak képviselői jelen voltak helyőrségekben és missziókban egyaránt. Ott voltak az ünnep, az öröm idején, de akkor is, amikor katonáink a halál árnyékában jártak. Biztattak, segítettek és vigasztaltak. Munkájuk gazdagítja a Magyar Honvédség hétköznapjait, legyen szó gyermektáborokról, zarándoklatokról, családi napokról. Ez a kötet gazdagon illusztrálva és DVD segítségével mutatja be személyes vallomásokon, visszaemlékezéseken keresztül azt az elhivatott szolgálatot, amelyet a tábori lelkészek végeznek a honvédelem ügyéért.

NAPISTENÜNK: KRISZTUS – ÜKH 2008

Kiss Irén eszmetörténész és Tábori László keletkutató könyve többek között a halhatatlanság keresését a különböző kultúrákban, a torinói lepel csodáját, a Nimród kérdést, a kereszténységgel összefüggő eszmerendszerek kapcsolatait tárgyalja.

Protestáns egyházértelmezés a reformáció századában a jelentősebb egyházi rendtartásokban

Görözdi Zsolt monográfiája a reformáció századának legjelentősebb protestáns egyházi rendtartásait vizsgálja gyakorlati teológiai szempontból, válaszokat keresve arra a kérdésre, hogy a tanrendszer milyen formában jelent meg az egyes egyházak szervezetében, hivatalaiban, szolgálati területein, egyházfegyelmi tevékenységében.A szerző hazai és nemzetközi szinten is hiánypótló munkájában Kálvinnak a Genfi Egyház egyházi rendtartását, a református zsinat presbiteri rendszert keretbe foglaló Emdeni Zsinat aktáit, Melanchthon A vizitátorok tanítása a szász választófejedelemség lelkészei számára című művét és a lutheránus Brandenburg-Nürnbergi Egyház rendtartását, valamint a cseh Jednota bratrská rendtartását tanulmányozza.A kötet segítséget nyújthat ahhoz, hogy saját egyházunk jelenlegi gyakorlatát – összevetve azt a reformáció gyakran feledésbe merülő örökségével – mélyebben megérthessük, kritikusabban szemlélhessük.Görözdi Zsolt a Komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karának tanszékvezető oktatója, dunaszerdahelyi református lelkész. Kutatásai elsősorban a homiletika, katechetika, ekkléziológia-ekkléziasztika területeire terjednek ki.

Akik elhagynak

„Tartalom: Azok az emberek, akik elhagynak, tönkre is tehetnek. Semmi sem írhatja le a csüggedés, a zavarodottság és a nyugtalanság érzését, ami akkor telepszik rád, amikor elhagynak. Ezt a könyvet azért írtam, hogy segítsen neked harcolni a pusztítás ellen, amit a téged elhagyó emberek idéznek elő. Ne ess tévedésbe! Nem csak egyedül rólad és a szolgálatodról mondható el, hogy elhagytak vagy cserbenhagytak. Sokan mások is átélték ugyanezt. A sátán volt az első lázadó, és a kezdetektől fogva ő minden lázadás sugalmazója. Ennek a könyvnek a segítségével fel fogsz kelni, és harcolni fogsz a hűtlenség szelleme ellen, amelyet azok engednek szabadjára, „”akik elhagynak””.”

3 elmélet a mindenségről

Hogyan értelmezzük a valóságot? Vajon mi az emberi élet értelme? Létezik-e élet fájdalom nélkül? Mi a megoldás a szenvedés problémájára? A szerző a válaszokat kutatva három fő világfelfogást elemez. E három szemlélet – a monizmus, a dualizmus és a trinitarianizmus -, valamint az általuk felkínált megoldás és reménység, merőben eltérő képet fest a mindennapi valóságról csakúgy, mint életünk végső céljáról – mutat rá Potter világosan és tömören megfogalmazott okfejtésében.

Hiány – Filozófia – Kritika

Veres Ildikó több évtizedet felölelő magyar filozófiatörténészi munkásságának terméséből, eredményeiből válogattunk, feloldást is igyekezvén nyújtani a bölcseleti múltunkat ma még sok esetben övező „hiányokra” és „titkokra”. A tanulmányok ugyanakkor színes sátára és a magyar filozófiai gondolkodás jeles képviselőivel való izgalmas találkozásokra invitálják az olvasót.

Angyalok az ókortól Szent Tamásig

A hazai tudományos irodalom mindmáig adós azzal, hogy érthető, s többé-kevésbé átfogó bevezetést nyújtson a zsidó-keresztény kultúrkör angyalokra vonatkozó elképzeléseinek alapjaiba. E hiányt pótlandó, kötetünk egy a Sapientia Főiskolán, 2010-ben tartott szimpózium anyagából kiindulva kutatja az ókori és középkori angyaltan(ok) jellegzetességeit.

MÁRK EVANGÉLIUMA A SZELLEMTUDOMÁNY FÉNYÉBEN – 3.,ÁTDOLG. KIADÁS

A ragyogás ideje

Végh Attila sokszínű filozófiai esszéit gyűjtötte ebbe a kötetbe: írásai költői gondolatfutamok, melyeknek nem az a céljuk, hogy masírozva elfoglalják a megszerezhető tudás birodalmát, hanem hogy fölébresszék a költőien lakozó olvasó érzékenységét. Nemcsak a görög létérzéssel kapcsolatban, és nemcsak ókori szövegekben, de mindenképpen az egykori görög világ közelségét mutatva. A hattyú motívum szépirodalmi szövegekben való megjelenéséről, a Vasadi Péter és Győrffy Ákos költészetéről, a Kárpáti Tamás festészetéről írott esszékből, de talán még az önéletrajzi ihletettségű A résből, hol elbújtál című naplóbejegyzésből is érezhető annak vágya, hogy A ragyogás ideje a filozófiai és a költői gondolkodás kézfogója legyen. Hátha sikerül összelobbantani ha csak egy-egy pillanatra is , ami bennünk, úgy tűnik, végérvényesen szétszakadt.