Jelen kötet a Karoling-kor legnagyobb filozófusának és teológusának főművével ismerteti meg az olvasót. A IX. századi Eriugena filozófiai dialógusa, a Periphyseon (A természetekről) első könyve az ír gondolkodó teológiájának alapjait fejti ki az aristotelési kategóriatan terminusaival. Kopasz Károly frank király udvari filozófusa szerint Isten abszolút transzcendenciája és megismerhetetlensége ellenére is lehetséges a vele való misztikus egyesülés. A szerző hatalmas műveltségére támaszkodva állítja fel metafizikai tételeit, amelyek eredeti módon egyesítik a nyugati és a korabeli keleti keresztény teológiát, az újplatonikus és a keresztény filozófiát. A Periphyseon első könyvének jelen kiadása az első magyar önálló Eriugena-kötet. A fordító, Vassányi Miklós (1966) filozófus a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója. Kutatási területe Eriugena filozófiája, Ál-Areopagita Szent Dénes és Hitvalló Szent Maximos teológiája, valamint az újkori filozófiatörténet.

Hogyan haladjunk végig a spiritualitás útján úgy, hogy a szenvedést magunk mögött hagyva megtapasztaljuk Isten szeretetének békéjét, hogy az illúzión felülemelkedve elérjük a megvilágosodást? Ez a gyűjteményes kötet, amely David R. Hawkins műveiből tartalmaz inspiráló szemelvényeket, az ego csalóka természetére hívja fel az olvasó figyelmét, és azt is megtudjuk, hogyan kerülhetők ki az ego csapdái. Ez a zsebkönyv főként napjaink mindig elfoglalt spirituális tanítványának szól, és megbízható társnak bizonyul a felsőbb igazság keresésének útján.Sir David R. Hawkins világszerte ismert pszichiáter, tudatkutató, spirituális előadó és misztikus. Több mint nyolc kötet, köztük a nagy közönségsikert elért Erő kontra erő szerzője. Műveit több mint 17 nyelvre fordították le.Scott Jeffrey számos könyv, például a Creativity Revealed: Discovering the Source of Inspiration szerzője.RÉSZLETEK A KÖNYVBőLAz ego nem a valódi énünk. Annak részeként örököltük, hogy embernek születtünk. Gyökerei az állatvilágba és az emberiség tudatfejlődésének primitív szakaszaiba nyúlnak vissza. Azt is mondhatjuk tehát, hogy a megvilágosodásra való törekvés nem más, mint az emberi fejlődés történetének összefoglalása.Ha következetesen őszinték vagyunk önmagunkhoz, nyilvánvalóvá válik, hogy az ego reakcióinak támasztéka az ezekből származó öröm, vagyis az a belső elégtétel, ami nem más, mint az önsajnálat, a harag, a düh, a gyűlölet, a büszkeség, a bűntudat, a félelem stb. jutalma. Bármennyire morbidnak tűnjék is, mindezeket az érzelmeket e rejtett öröm táplálja és gerjeszti. Hatásuk semlegesítéséhez csak annyi kell, hogy hajlandók legyünk ezeken a kétes, titkos benső örömökön túllépni, lemondani róluk Isten javára, valamint az, hogy az örömöt, megelégedést és boldogságot csak Istenben keressük.A spirituális fejlődés automatikusan következik abból, ha az elmét és hajlamait – mint kívülállót – inkább a kontextus, nem pedig a tartalom paradigmájának általános nézőpontjából figyeljük. Ahelyett hogy erőltetni próbálnánk a változást, csak hagyjuk, hogy Isten vigye véghez helyettünk azáltal, hogy teljesen feladjuk a kontrollt, az ellenállást és a nyereség/veszteség illúzióját. Nincs szükség arra, hogy megsemmisítsük vagy támadjuk az illúziót, pusztán csak arra, hogy hagyjuk megszűnni.Ha már nem hiszünk a látszatban, amelyet az érzékelés határoz meg, a valósnak gondolt világ eltűnik. Amikor azt választjuk, hogy az öröm és békesség belső, örök lehetőségével válunk eggyé, a világ szórakoztató vidámparkká változik, és úgy látjuk, hogy minden dráma csak színjáték.A mindennapi emberi élmények közt semmi sincs, ami az isteni Szeretet Jelenlétének öröméhez lenne hasonlítható. Nincs az az áldozat, nincs az az erőfeszítés, ami túl nagy lenne annak érdekében, hogy erre a Jelenlétre ráébredjünk.

Mintha átaludnánk közös történelmünket, hogy aztán felriadva a különös álmok keltette rémületből, memóriánkra, fantáziánkra s nemegyszer előítéleteinkre támaszkodva kíséreljük meg az éjszaka látottak felidézését.De ne feledd: a te álmod csakis a tiéd. Nincs kollektív álom, még ha az álmok számtalan vissza-visszatérő elemet hordoznak is. A te álmodról csakis te rendelkezel, s annak elbeszélése kizárólag téged illet. Álmodat megoszthatod másokkal, de az álom és a narratíva sosem cserél gazdát. Ócska zsarnokok szokták felfuvalkodott dölyfükben azt gondolni, hogy beteges történelmi vízióikat kollektív vágyálmokká képesek dirigálni, mintha csak valamennyien szinoptikusok módjára látnánk és gondolnánk ugyanazt. Súlyosan tévednek, még akkor is, ha kezükből evő szolgáik önfeledten hitetik el magukkal, hogy uruk álma voltaképpen az övék is.A Múzsák ezen csak derülnek, s lejtik tovább a táncukat. A tánc persze nem örök, csak annak tűnik. Ők maguk, vagyis a létezésük örök. S még ha olykor rejtőzködnek is előlünk, akkor sem adhatjuk fel létezésükbe vetett bizonyosságunkat. Hiszen nem ők szűnnének meg, sokkal inkább mi magunk.Pedig az Örökkévaló nyújtotta történelem, amely értelmet ad bolyongásainknak, szabadságot és felelősséget választásainknak, kifogyhatatlan muníciót múltunk minden pillanatából és minden valaha volt gondolatunkból, s célt láttat a mindig „te”-ként és sosem „az”-ként érzékelt másik emberben, zsidónak és kereszténynek közös út. Érdemes volna vigyázni erre az útra, amíg véglegesen be nem takarja áthatolhatatlan köd és elbutító homály.Gábor György (1954) – filozófus, vallástörténész, egyetemi tanár (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet; Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem)

A stigmák a keresztény misztika legtitokzatosabb jelenségei közé tartoznak. Krisztussebhelyeinek megjelenése az embereken évszázadok óta foglalkoztatják a hívőket éppúgy,mint a kételkedőket. Bár az újabb eseteket orvosok és pszichiáterek alaposan megvizsgál-ták, ugyanúgy nem találnak rá magyarázatot, mint korábban.A német történész, író ebben az elgondolkodtató könyvében üdítő modernséggel tárgyalja alegismertebb stigmatizáltak: Assisi Szent Ferenc, Sienai Szent Katalin, Páter Pio történetét,azonban nem ragad le ezeknél a „klasszikus” eseteknél. A színes képmelléklettelgazdagított kötet részletesen tudósít az 1990-es évek stigmatizációs eseteiről, amelyekvizsgálatában vezető pszichiáterek, ideggyógyászok és orvosok vettek részt, és idézifigyelemfelkeltő eredményeiket, amelyek bizonyítják a hihetetlent: akár isteni erővel, akárönszuggesztióval jönnek létre – a stigmák szétfeszítik a természet törvényeinek kereteit.

A Sapientia Füzetek 28. kötete egy különleges ajándék: a megszentelt élet éve és a 2015. november 14-én megtartott Sapientia-nap közös ajándéka. A kötetben szereplő írások a szerzetesek éve kiemelkedő eseményeinek nagyon fontos tanításai Ferenc pápától, José Rodríguez Carballo OFM érsektől, Mauro Lepori ciszterci és Juan Mari Ilarduia ferences szerzetestől. Ízelítőt, áttekintést kapunk szerzetesi és egyben emberi életünk különféle összetevőiről: hivatásról és küldetésről, zarándoklétről, személyes és közösségi élet-hivatásról, Istenre és egymásra utaltságról. Segítséget, hogy képessé váljunk hálával tekinteni a múltra, szenvedéllyel megélni a jelent és reménységgel átölelni a jövőt. Miközben – mint az egymásra épülő kövek – együtt, egy-másra támaszkodva észrevétlenül megjelenítjük Krisztus titokzatos testét. Erre a misztériumra szeretné ráirányítani a figyelmünket Egyén és közösség című kötetünk.