Blog Archives
Heidegger és a nemzetiszocializmus
A jelen kötetbe válogatott írások nemcsak Heidegger politikai működésének olyan fontos aspektusait vizsgálják, mint a szerepvállalás politikai filozófiai háttere, a német egyetem megújításának filozófiai megalapozása, a 30-as évek második felében kifejtett nácizmuskritika, hanem megpróbálják a felmerülő módszertani kérdéseket is megválaszolni. A kötet tanulmányai összefüggő képet rajzolnak Heidegger és a nemzetiszocializmus kapcsolatának tényeiről, fázisairól, a politikai aktivizálódás filozófiai motívumairól és a kiábrándulás filozófiai konzekvenciáiról, továbbá kirajzolódnak azok a kritikai perspektívák is, ahonnan megfelelő távolságból tekinthetünk e rendkívül összetett viszonyrendszerre.A kötet hátterét részben Heidegger 2014-ben megjelent jegyzetfüzetei – németül: Schwarze Hefte – alkotják, melyek a Heidegger-filológiának komoly megrázkódtatást jelentettek. Mindmáig tizennégy jegyzetfüzet jelent meg a kritikai kiadás négy kötetébe tagolva. Ezek az 1931-41 közötti időszakot ölelik fel, vagyis náci párt hatalomra jutásának, Heidegger rektori tevékenységének, és a háború első éveinek időszakát. Megjelenésük és tartalmuk gyökeres fordulatot hozott a nemzetközi Heidegger-kutatásban és recepcióban.
Hatalom és filozófia – Hermeneutikai, fenomenológiai megközelítések
A politikum természete mindig is a filozófiai gondolkodás előterében állt. A fenomenológia és a filozófiai hermeneutika esetében azonban eleinte úgy tűnhetett, hogy meglehetősen apolitikus irányzatokról van szó, ám még az alapító Husserl és Heidegger esetében is – a hagyatékok feldolgozása után – markáns politikafilozófiai koncepciók rekonstruálhatók. A fenomenológiai-hermeneutikai tradícióhoz kapcsolódó további nemzedékek számára pedig már – a 20. század kataklizmáinak fényében – elkerülhetetlen volt, hogy viszonyuljanak a politikum és a hatalom kérdéseihez. E kötet írásai e rendkívül gazdag és ellentmondásos problematika néhány kulcsmozzanatát próbálják kifejteni és továbbgondolni. A tanulmányok egy része magát a politikum természetét próbálja feltárni. A filozófiai hermeneutika és a fenomenológia mellett a posztstrukturalizmus és a politikai teológia képviselőinek megközelítésmódját is vizsgálja egy-egy írás. Martin Heidegger és a nemzetiszocializmus viszonya újra és újra heves vitákat gerjeszt, jelenleg is élénk figyelem övezi ezt a kérdéskört Magyarországon éppúgy, mint a nagyvilágban. A kötet írásainak nagy része e kényes és izgalmas problematikával foglalkozik – különböző perspektívákból megközelítve azt: Heidegger politikai aktivitásának filozófiai hátterét, a politikai filozófia helyét a heideggeri életműben, a gondolkodók helyzetét a náci Németországban, a Fekete füzetek következményeit és Heidegger későbbi önértelmezését vizsgálják a tanulmányok.
Kik a boldogok?
Ezek a prédikációk Genfben hangzottak el 1560-61-ben, s az akkor használt rövidítésekkel jegyezték le Kálvin bizalmas emberei. A sorozat még Kálvin életében megjelent nyomtatásban, melyet a Corpus Reformatorum 74. kötete tartalmaz. E beszédek stílusa egészen más, mint a rendszerint latin nyelven fogalmazott teológiai értekezéseinek stílusa. Kálvin itt anyanyelvén szól, mégpedig nem tudósokhoz, nem is a teológusokhoz, hanem a néphez.
Református identitás és magyar irodalom
Győri L. János irodalomtörténész e kötetben az elmúlt két és fél évtized során készült tanulmányaiból gyűjt csokorba tizennégyet, amelyek a református identitás és a magyar irodalom érintkezési pontjait vizsgálják. Megismerkedhetünk a református identitás és magyar irodalom, a magyar református prédikáció a kora újkorban és a mártírium és magyar református kegyesség témái köré csoportosítva a Bibliáén túl Kálvin és Szikszai György mellett kevésbé ismert 16-18. századi református prédikátorok irodalmi hatásával, érintve a Debreceni Egyetem szellemi vonzásában az elmúlt évtizedekben folyó régi magyar irodalomtörténeti kutatás fő irányait.