Az enciklika elsősorban lelkipásztori szempontok mentén haladva megerősíti az evangéliumi tanítás változhatatlanságát, ugyanakkor a szeretet és az irgalmasság szellemében önvizsgálatra, a testvéri odafigyelés fontosságára, az önhibájukon kívül reménytelenségbe süllyedt házasfelek és családtagok segítésére bátorítja a püspököket, a lelkipásztorokat és minden katolikus hívőt, hiszen – ahogy a Szentatya a buzdítás 1. pontjában írja – „A házasság válságának számos jele ellenére a család utáni vágy továbbra is eleven, és ösztönzi az Egyházat, főként a fiatalok között. E vágy válaszaként a családra vonatkozó keresztény üzenet valóban örömhír.”