Blog Archives
Kutatási füzetek 13.
A Kutatási Füzetek a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskolájának kiadványsorozata
A világégés albuma – The album of the Great War
Az első világháború a XX. század egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A kötet szerzője több mint 200 korabeli fényképen keresztül mutatja be Magyarország Nagy Háború alatti szerepét és történetét. A könyv lapjain megelevenednek az egymástól távol eső hadszíntereken a lövészárkokban harcoló, valamint a hadifogságban sínylődő magyar katonák mindennapjai, a háborús haditechnikai újítások, a magyar szempontból legfontosabb csaták, megismerhetjük a legkiemelkedőbb magyar tábornokokat és politikusokat, továbbá a hátországban zajló történéseket és változásokat. Az album méltó módon állít emléket az első világháború centenáriumán a magyar katonahősöknek, akik közül több százezren elhunytak, hadifogságba estek vagy megsebesültek a világégés során.
Hősök naptára 1914 – 1916
Ez a könyv azért íródott, hogy a ma embere se felejtkezzen el a Nagy Háború kisembereiről. Az utókor ne csak mint hadi események kronologikus sorára gondoljon az első világháború éveire, és a harcoló, küzdelmekben elesett katonák ne szürküljenek nevekké. Hősök voltak ők, akik helytálltak a rettenetben, kitartottak a vérzivatarban, bátrak voltak, leleményesek és önfeláldozóak. Lelkesítő haditetteik sorával emlékezik ez a kötet rájuk: 1914. június 29. és 1916. december 31. között minden nap egy-egy példaértékű epizódjával. A leírt események a két világháború között megjelent ezredtörténeti munkákból, a korabeli folyóiratokból, valamint a közelmúltban feltárt levéltári forrásokból merítenek.A könyvet kitüntetések fényképei és portrék illusztrálják.
A Magyar Honvédség negyedszázada
Ez a kötet hiteles képet kíván adni mindarról, ami 1989-től napjainkig Magyarországon a honvédelem kérdésében történt: eseményekről, vitákról és eredményekről.Ebben az időszakban a Varsói Szerződés egyik tagállamának haderejét kellett átalakítani egy majdani NATO-tagország haderejévé – szemlélet-, fegyverzet- és létszámváltozásokkal egyetemben. Fegyvernemi kultúrák szűntek meg, helyőrségek tűntek el, nyugállományba vonult az állomány egy része, orosz helyett angolt tanulnak a tisztjelöltek és idegen országokban teljesítenek szolgálatot a katonáink.Egy dolog azonban nem változott: a haza védelme, polgárai életének és értékeinek a biztosítása, külországi támadások elhárítása közös érdek. Ezért van szükség egy olyan haderőre, amely hazánk geo- és katonapolitikai helyzetéből kiindulva, az ország gazdasági teljesítőképességét figyelembe véve, a múlt hagyományaira építkezve az ország lakossága által elfogadott.Aki elolvassa ezt a kötetet, az szembesülhet azzal a hatalmas munkával, ami huszonöt év alatt végbement, és amelynek eredményeként folyamatban van Magyarországon egy modern, a követelményeknek megfelelő haderő kialakítása.
A sors rabjai
Nemere István legújabb könyvében Magyarország és a Horthy család történetét dolgozza fel, az Adolf Hitlerrel való első találkozástól kezdve az 1930-as évek végének kül- és belpolitikai történésein, majd a II. világháború eseményein át egészen az emigráció éveiig. Főszereplői részben fiktív, részben valós történelmi alakok. A szerteágazó kutatómunkán alapuló mű áttekintést nyújt a korabeli Magyarország szinte minden társadalmi osztályának a hétköznapjairól, a kormányzati politikai jobbra tolódásának hatásairól akár a hadsereg tisztikarára, akár a zsidó származású értelmiség, közhivatalnokok és tőkések, akár a budapesti éjszaka legendás mulatóinak és mulattatóinak körében. Különös hangsúlyt kap a két Horthy fiú, István és Miklós sorsa a korszakban, egészen az előbbi vitatott körülmények között, az orosz fronton bekövetkezett haláláig. A szerző részletesen bemutatja az 1944. március 19-i német megszállás előkészítését, a lehetséges német hírszerző és diverzáns tevékenységet, a bevonulás kulcsmozzanatait, a híres-hírhedt Otto Skorzeny budai akcióját és ifjabb Horthy Miklós elrablásának körülményeit. A sors rabjai nem történelmi ítélkezésre vállalkozik, hanem igyekszik az írói szabadsággal élve, de a történelmi tényeket nem megmásítva úgy bemutatni az 1930-as és 1940-es évek eseményeit, hogy az olvasó saját maga formálhasson véleményt azokról.
„Ellenfehérkönyv”
Az első bekezdés tegyen a reklámé. Ezt a fotóalbumot még 2005 első felében készítettem el, Budapest Főváros Levéltára igazgatójának megbízásából, kizárólag az intézmény birtokában lévő képanyagból. Ám a kiszemelt lektor, Szakolczai Attila (munkatársam, 1956-os Intézet) tizenhárom oldalas, totálisan megsemmisítő ítéletet hozott. (Summázata: „A jelenlégi kézirat kiadását nemcsak hogy nem javaslom, attól kimondottan óvom a levéltárat.”)
Az intézménnyel történő megegyezésünk alapján egész más jellegű fotóalbumot jelentet meg a levéltár ünnepi kiadványaként, én viszont szabadon rendelkezhetek a már elkészült munkámmal. (Sajnálom, hogy mindez csak most, 2006 áprilisában derült ki. Ha előbb gondolhattam volna erre az eshetőségre, a Hadtörténeti Levéltár és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára fotóival egy teljesebb kötetet jelentethettem volna meg.)
Az album összeállításának alapelve az volt, hogy olyan képeket mutassunk be, amelyek informatívabbak az eddig megjelent ’56-os fotóalbumokénál.
A lektor szerint fotóalbumom hatalmas közbotrányt váltott volna ki „fehérkönyvszerűsége” miatt, amit nagyon nehezményezett.
„Ellenfehérkönyv”
Az első bekezdés tegyen a reklámé. Ezt a fotóalbumot még 2005 első felében készítettem el, Budapest Főváros Levéltára igazgatójának megbízásából, kizárólag az intézmény birtokában lévő képanyagból. Ám a kiszemelt lektor, Szakolczai Attila (munkatársam, 1956-os Intézet) tizenhárom oldalas, totálisan megsemmisítő ítéletet hozott. (Summázata: „A jelenlégi kézirat kiadását nemcsak hogy nem javaslom, attól kimondottan óvom a levéltárat.”)
Az intézménnyel történő megegyezésünk alapján egész más jellegű fotóalbumot jelentet meg a levéltár ünnepi kiadványaként, én viszont szabadon rendelkezhetek a már elkészült munkámmal. (Sajnálom, hogy mindez csak most, 2006 áprilisában derült ki. Ha előbb gondolhattam volna erre az eshetőségre, a Hadtörténeti Levéltár és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára fotóival egy teljesebb kötetet jelentethettem volna meg.)
Az album összeállításának alapelve az volt, hogy olyan képeket mutassunk be, amelyek informatívabbak az eddig megjelent ’56-os fotóalbumokénál.
A lektor szerint fotóalbumom hatalmas közbotrányt váltott volna ki „fehérkönyvszerűsége” miatt, amit nagyon nehezményezett.