A szerző, Paul Oliver 1927-ben született, és miként a legtöbb fanatikus bluesrajongó: fehér, ráadásul angol. Számtalan könyvet írt, melynek a blues a központi témája, jelen kötet azok esszenciája. A bluesnak a popra gyakorolt hatása a hatvanas évek elejétől olyan átható, hogy valójában nehéz különválasztani tőle. A tizenkét ütemes, háromsoros dalszerkezet valaha kizárólag a bluest jellemezte; ma zenei közhely. Slide-olás üvegnyakkal a gitárhúron, a back beat ütemek, a más dallamban megszólaltatott harmonika, elektromos és basszus gitárral kísért ének – mind hallható a slágerlisták dalaiban. A blues teljes mértékben asszimilálódott. E könyv azonban nem a jelenlegi aktuális popzenei trendekről szól, hanem a valódi bluesról: megpróbálja bemutatni e folkzene fejlődésében a változó sémákat egészen addig, míg az ki nem lépett a szegregált kisebbség jól körülhatárolható világából, és nem lett a társadalom egészében a popzene ösztönzője. Hogy a blues története az egyetemes kultúrtörténet része, ez már évtizedekkel ezelőtt is közhelynek számított. A kötet hősei alapvetően népi hősök, az élet sűrűjéből. Nappal dolgoztak, éjjel zenéltek, nyersek voltak és sokszor tanulatlanok, nem véletlen, hogy kemény és kilátástalan életük gyakran erőszakkal ért véget. De ahogy játszottak és énekeltek, ahogy e levertségből emelkedettséget, a szürkéből kéket teremtettek, az lenyűgöző.