Blog Archives
Tízparancsolat
Ha kivennénk a tízparancsolatot és az általa sugallt törvényeket a mindennapi életből, az olyan tragédiát okozna, mintha a nagyvárosokban egyszerre kikapcsolnák a közlekedési lámpákat, és eltávolítanák a jelzőtáblákat – fogalmaz a szerző előszavában. Bár a tízparancsolat értelmezése koronként változhat és időről időre a hangsúlyok is máshova kerülhetnek, tömör igazságai nem avulnak el. Sőt, mintha egyre nélkülözhetetlenebbé válnának az emberi együttélés problémáinak és az erkölcsi élet kérdéseinek megoldásában
Miatyánk
Lehet-e egy imádságot magyarázni? Szabad-e a Miatyánk mondatait elemezni és felvetni a kérdést: mit érthetett rajtuk Jézus? Helyes-e kétezer évvel ezelőtt elhangzott szempontokat érvényeseknek tartani ma is, illetve megkísérelni azokat egészen más körülményekre alkalmazni? Amikor Jézust arra kérték a tanítványai, hogy tanítsa őket imádkozni, nem azt mondta a Miatyánk szövegéről, hogy ezt imádkozzátok, hanem hogy így imádkozzatok – mutat rá a szerző az Úr imádságát részletesen elemző igehirdetéséit csokorba gyűjtő kötetében, s igyekszik mély meggyőződéssel válaszolni a fenti kérésekre.
Lukács György, az autonóm filozófus. Kritikák, viták, teóriák
Lukács György a 20. század egyik meghatározó filozófusa, esztétája volt. A magyar filozófia történetében azzal emelkedik mindenki fölé, hogy ő nem csupán befogadta a nemzetközi filozófiai szakirodalom eredményeit és továbbfejlesztette azokat, hanem tudományos teljesítményével, felkészültségével, széleskörű tájékozottságával, fogalomalkotó és magas absztrakciós szintjével képes volt vissza is hatni a nemzetközi filozófiai gondolkodásra, képes volt befolyásolni annak 20. századi irányát. Ha műveit érdekmentesen, csak a szövegek filozófiai, esztétikai, kulturális tartalmára tekintettel a hermeneutika eszközeivel vizsgáljuk, ma is evidens, hogy nemzetközi mércével mérve is jelentős magyar és európai léptékű gondolkodóról van szó. Bírálói minden korban sokan voltak. Lukács mégis jelentős és önálló filozófiát kidolgozó teoretikusa volt a 20. századnak, aki nélkül sok eszmei, filozófiai és esztétikai jelenség, vita és párbeszéd meg sem érthető a korból.
Szemelvények a magyar vallástudomány történetéből II. Jeles szerzők 1921-1945
A Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékén indult meg az országban a vallástudomány, mint külön diszciplína, oktatása és kutatása az ezredfordulón. E munka során merült fel a szakmai-tudományos igény a magyar vallástudomány történetének jobb megismerését célzó alapkutatás elindítására. A fenti kutatás fontos gyakorlati eredménye a 2009-ben megjelent Szemelvények a magyar vallástudomány történetéből I. – Jeles szerzők 1860-1920 címmel megjelent szöveggyűjtemény (1). Ennek folytatása az itt következő II. kötetünk, amely az 1921-1945 közötti időszakot öleli fel. Előző kötetünk a vallástudomány honi kezdetétől az un. Horthy-korszak kezdetéig, ill. a trianoni traumáig tartó időszakot öleli föl. Jelen munka pedig az ezt követő korszakot igyekszik áttekinteni vallástudományi szempontból, melyet a második világháború végével történetileg, kultúra es társadalmi szemléletmód tekintetében lezártnak tekintünk. Hasonlóan az előzőhöz, ebben a kiadványban is célunk a hazai vallástudomány szempontjából kulcsfontosságúnak tűnő és nehezen hozzáférhető, a jelzett korszakban napvilágot látott magyar nyelvű források és adatok elérhetővé tétele.
A kánon többszólamúsága
L’Harmattan-Kálvin Kiadó közös kiadás Ez a könyv abba a múltba szeretné elkalauzolni az olvasót, melyben megszületett a nyugati civilizációt alapjaiban meghatározó Szentírás, a Héber Biblia, az Ószövetség. Azt a folyamatot próbálja felidézni, ahogyan a megértett isteni szó formát öltve hagyományozódik, összegyűlik, szöveggé, szövegfolyammá válik, gyűjteménnyé kristályosul, s különböző csoportok számára életvitelt, létformát meghatározó normává válik. A kialakult kép nem teljes, néhol szakadozott, ahogyan a szövegek is helyenként töredékesek és a tények kikutathatatlanok, ám ahhoz elegendő, hogy lássuk a lényeget, a fő vonalakat. A tudományos feldolgozás során a meglévő képzetek egymás mellé helyezésével talán mindenki számára világossá válhat saját kánonnal kapcsolatos nézetének helye és helyzete, tudományos vagy konfesszionális meghatározottsága. Ennek ismeretében pedig megértőbbé és elfogadóbbá lehet egymás iránt kutató és hívő, irodalmár vagy történész és teológus. A szerző református lelkész, teológus, hebraista, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán a Bibliai Teológiai és Vallástörténeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.