Blog Archives
MAGYAR POLIP 2.
„Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, legutóbbi tusványosi beszédében leszámolt a liberális demokráciával. De minek tekinthető a helyébe lépő rendszer, ha nem akarjuk elfogadni a hivatalos ideológia „centrális erőtér” – vagy „Nemzeti Együttműködés Rendszere” – típusú megnevezéseit? Az ideológiai tanácstalanságban, zűrzavarban a 2013 novemberében megjelent tanulmánykötet, a Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam sietett az olvasók segítségére. A mai Magyarország hatalmi-társadalmi viszonyait új fogalmi keretben, megvilágító erővel leíró mű nem véletlenül fogyott el több mint 12 ezer példányban. Az idén októberben – szintén Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia szerkesztésében – megjelenő második kötet további két tucat tanulmánnyal, az első kötetben nem tárgyalt területek leírásával gazdagítja a magyar polipról, a maffiaállamról alkotott képet. A szerzők túlnyomó többsége most debütál „polipológusként” – közöttük nemcsak kiváló kutatókat, de egykori pénzügyminisztert, fővárosi főügyészt vagy éppen alkotmánybírót is találhatunk: Andor Mihályt, Békesi Lászlót, Bócz Endrét, Dessewffy Tibort, Rajk Lászlót, Ripp Zoltánt, Vörös Imrét. Vagy az ebben a kötetben már hangsúlyosan helyet kapó fiatal generáció tehetséges képviselőit, mint például: Deák Andrást, Jancsics Dávidot, Kácsor Zsoltot, Lakner Zoltánt, Szentpéteri Nagy Richárdot, Trencsényi Balázst vagy éppen Ungváry Krisztiánt. „
Humor a házban
Dr. Torgyán József a népszerű politikus által írott egyoldalas vidám történetek a maguk nemében egészen különleges írások. Magukkal ragadják az olvasót, miközben humorral átszőve mutatják be a magyar politikai élet számtalan kulisszatitkát. Dr. Torgyán József egyperces novellái könnyed és izgalmas stílusban egyszerre leleplezőek és ironikusak, nevettetőek és elgondolkoztatóak. Legfontosabb azonban az, hogy e történetekből a sokak által annyira kedvelt torgyáni humor sugárzik miközben egyszerre sírunk és nevetünk a könyv szerzőjével.
Az üresség tánca
Adya tanításainak ez a gyűjteménye több száz 1996 és 2002 között tartott dharmabeszédéből, beszélgetéseiből válogat, amelyek különböző szatszang-összejövetelek, hétvégi intenzív kurzusok és csendes elvonulások alkalmával hangzottak el.A beszédeket úgy válogattuk össze, hogy tükrözzék a kezdeti témákat és kérdéseket, amelyek akkor merülnek fel, amikor az egyén egy megvilágosodott tanító közreműködésével először tapasztalja meg a spirituális ébredés természetét és a vele járó végtelen szabadságot. Emellett bepillantást nyerhetünk általuk Adyashanti saját szellemi ébredésének közvetlen tapasztalataiba is; annak a felismerésnek a világába, amely az önmegvalósítás útjára lépett ember számára megnyílik. Olyan tulajdonságokat találunk itt, mint az ártatlanság, a nyitottság, a szeretet, az állandótlanság, a harmónia, a béke, a mélység és a szabadság. Adyashanti szavai, amelyek gyönyörűen adják vissza a mély, belső csend átéléséből fakadó végső igazságot, képesek egészen a szívünkig hatolni, hiszen bennük valódi természetünk talál kifejezést.
