Két egymástól eltérő világ tükröződik két év történetébe sűrítve e könyvben, mely többnyire publikálatlan, a kutatók számára is jobbára hozzáférhetetlen kortörténeti dokumentumokat tár a nagyközönség elé. A Magyar Katolikus Egyház életében sorsdöntő volt ez a két esztendő.
1944 – az évtizedek óta külsőségeiben és gondolkodásában is neobarokk egyházi élet soha vissza nem térő, utolsó esztendeje ez, a nemzetiszocialista ideológia és az egyházellenes hatalom szorításában, az ország háborús végvonaglásában. 1945 – egy új, a korábbitól gyökeresen eltérő társadalmi berendezkedésű világ első éve. Vajon hogyan tud majd élni a Magyar Katolikus Egyház az addig nem tapasztalt körülmények között, a múlt külső-belső terheitől nyomasztva…? E két, egymást követő esztendő részleteinek ilyen szoros egymás mellett láttatása szokatlan a szakirodalomban, de éppen e két év döbbenetes kontrasztja nyújtja az olvasó számára a katartikus hatást. Tragikus volt ez a két esztendő: egy összeomlott diktatúra romjaira egy másik diktatúra kezdett építkezni. Ám Szent István nem homokra építette magyar egyházát: e viharos korban is szilárdan állt. Mészáros István

Az egyházak képviselői jelen voltak helyőrségekben és missziókban egyaránt. Ott voltak az ünnep, az öröm idején, de akkor is, amikor katonáink a halál árnyékában jártak. Biztattak, segítettek és vigasztaltak. Munkájuk gazdagítja a Magyar Honvédség hétköznapjait, legyen szó gyermektáborokról, zarándoklatokról, családi napokról. Ez a kötet gazdagon illusztrálva és DVD segítségével mutatja be személyes vallomásokon, visszaemlékezéseken keresztül azt az elhivatott szolgálatot, amelyet a tábori lelkészek végeznek a honvédelem ügyéért.

„Tartalom: Azok az emberek, akik elhagynak, tönkre is tehetnek. Semmi sem írhatja le a csüggedés, a zavarodottság és a nyugtalanság érzését, ami akkor telepszik rád, amikor elhagynak. Ezt a könyvet azért írtam, hogy segítsen neked harcolni a pusztítás ellen, amit a téged elhagyó emberek idéznek elő. Ne ess tévedésbe! Nem csak egyedül rólad és a szolgálatodról mondható el, hogy elhagytak vagy cserbenhagytak. Sokan mások is átélték ugyanezt. A sátán volt az első lázadó, és a kezdetektől fogva ő minden lázadás sugalmazója. Ennek a könyvnek a segítségével fel fogsz kelni, és harcolni fogsz a hűtlenség szelleme ellen, amelyet azok engednek szabadjára, „”akik elhagynak””.”

Hogyan értelmezzük a valóságot? Vajon mi az emberi élet értelme? Létezik-e élet fájdalom nélkül? Mi a megoldás a szenvedés problémájára? A szerző a válaszokat kutatva három fő világfelfogást elemez. E három szemlélet – a monizmus, a dualizmus és a trinitarianizmus -, valamint az általuk felkínált megoldás és reménység, merőben eltérő képet fest a mindennapi valóságról csakúgy, mint életünk végső céljáról – mutat rá Potter világosan és tömören megfogalmazott okfejtésében.

Végh Attila sokszínű filozófiai esszéit gyűjtötte ebbe a kötetbe: írásai költői gondolatfutamok, melyeknek nem az a céljuk, hogy masírozva elfoglalják a megszerezhető tudás birodalmát, hanem hogy fölébresszék a költőien lakozó olvasó érzékenységét. Nemcsak a görög létérzéssel kapcsolatban, és nemcsak ókori szövegekben, de mindenképpen az egykori görög világ közelségét mutatva. A hattyú motívum szépirodalmi szövegekben való megjelenéséről, a Vasadi Péter és Győrffy Ákos költészetéről, a Kárpáti Tamás festészetéről írott esszékből, de talán még az önéletrajzi ihletettségű A résből, hol elbújtál című naplóbejegyzésből is érezhető annak vágya, hogy A ragyogás ideje a filozófiai és a költői gondolkodás kézfogója legyen. Hátha sikerül összelobbantani ha csak egy-egy pillanatra is , ami bennünk, úgy tűnik, végérvényesen szétszakadt.