Sen-cung császár Kr. u. 1080-ban rendelte el a legkiválóbb hadászati könyvek kiválogatását. Ez a válogatás A hadművészeti kánon hét könyve címet kapta, melynek legismertebb műve a hazánkban is népszerű A háború törvényei Szun-cétól. A kánon további három könyve, mely a Kr. e. három évszázad alatt keletkezett, mindeddig ismeretlen volt a hazai olvasóközönség előtt. A Taj Kung hat titkos tanítása a Hadakozó fejedelemségek korszakában született, és azon politikai és katonai törvényeket ismerteti, melyekkel sikeresen lehet egyesíteni az égalattit, azaz megteremteni az egységes Kínai Birodalmat. A hagyomány szerint ehhez a törekvéshez adott hathatós segítséget Vej Liao-ce műve, melynek eredményeképpen Kr. e. 221-ben Csin állam, a többi fejedelemséget megtörve, megszerezte a birodalom fölötti hegemóniát. Jelen kötet harmadik könyve – a Huang Si-kung három stratégiája – pedig már a Csin-dinasztia bukását követő hanyatló korszakban ad útmutatást arra, hogy hogyan lehet visszaállítani a kormányzás erejét és a rendet az országban. Az ókori kínai hadművészeti könyveket mind a mai napig nem csak a had- és harcművészetek gyakorlói, hanem katonai stratégák, politikusok és vállalati vezetők is előszeretettel forgatják az egész világon. „A hadvezér tisztjeivel és harcosaival együtt fázzon vagy tűrje a hőséget, velük együtt szenvedjen, küszködjék, éhezzék, vagy épp lakjon jól, csak így érheti el, hogy a három sereg katonái a dobok hangját hallva örvendjenek, a gongok hangjának hallatán pedig felbőszüljenek. Ha a katonák a magas falak ostromakor, mély tavakon átkelvén, nyilak és kövek zápora alatt egymással versengenek, hogy melyikük kapaszkodik fel előbb, a csupasz pengék összecsapásakor pedig azon versengenek, hogy melyikük tör előbbre elsőként, nos, mindezt nem azért teszik, mert szeretik a halált, vagy mert örömüket lelik a sérülésekben, hanem csakis azért, mert a hadvezérük tudja, ha fáznak vagy melegük van, ha éhesek vagy jóllakottak, és mert tisztán látja szenvedéseiket és keserveiket.”

Nem tudós értekezést, elvont filozófiát, magasröptű teológiát vagy tekintélyes kézikönyvet akart a szerző megszerkeszteni. Inkább egy egyszerű keresztény hívő tapasztalatait kívánt összegyűjteni és megfontolva leírni. Ezért szerepel a címben a „józan” szó. Ezeket a gondolatokat a kereszténységről olyan olvasóknak – nőknek és férfiaknak, időseknek, középkorúaknak és fiataloknak, jó egészségnek örvendőknek vagy megtörteknek – szánja, akik nem elégszenek meg azzal, hogy életüket tisztességgel leélik (ami már önmagában is szép teljesítmény), hanem kérdéseket is tesznek föl jelen helyzetükről és elvárt jövőjükről.