A könyvünkben olvasható gondolatok „a hit alapjairól” azokhoz is szólnak, akik távolságtartó érdeklődéssel akarnak foglalkozni a keresztyénség gyökereivel, és azokhoz is, akik még világosabban szeretnék megismerni saját hitük és személyes hittapasztalataik gondolati alapjait. Legyen szó akár Isten „emberi valóságáról”, akár az Isten elrejtettsége miatti szenvedésről, akár Krisztus jelenlétéről személyes életünkben vagy Isten „Lélek-jelenlétéről” az emberi kapcsolatokban és a közösségek életében, a hit maga mindig életigenlő és felszabadító kapcsolatként jelenik meg. (Részlet az Előszóból) Dr. Hans-Joachim Eckstein (Köln, 1950) korábban a Heidelbergi, 2001 óta a Tübingeni Egyetem újszövetséges professzora. Számos evangéliumi írás népszerű szerzője.

Romániában van egy meglehetősen elterjedt szokás: március havában a gyerekek és a nők ún. marcisort kapnak ajándékba szeretteiktől, mely egy ruhára tűzhető, különféle anyagokból készített apró, növényi, állati vagy képzeletbeli figura, jellegzetessége a ráfűzött fehér és piros cérnaszálból sodort pántlika. Cristi Ardelean román kritikus ehhez a pántlikához hasonlítja a regény szerkezetét: ahogy a fehér és vérpiros cérnaszál, úgy fonódik egybe a két főszereplő, Doru és Jeruzsálem története, s erre az összefonódásra egy szenvedélyes és melankolikus világ épül föl. Doru, a középkorú, a társadalom perifériáján élő férfi munkanélküliként, vagy alulfizetett, értelmetlen munkákat végző munkásként tengeti életét Bukarestben, a Forradalom utáni időkben, melyet az Egyetem téri tüntetések, a posztkommunista, pénzéhes, korrupt hatalmat támogató bányászmozgalmak, a vadkapitalizmus mohó akciói tesznek zavarossá. Jeruzsálem, egy hegyi faluban szinte vadként fölnövő gyermek, akit sokadmagával román emigránsok csempésznek Nyugatra, kihasználva a Vasfüggöny leomlása utáni geopolitikai helyzetet Frankfurtba és Párizsba „hurcolják” őket, hogy ott öreg, perverz pedofilok martalékává váljanak. A kisfiú különös nevét alkoholista apjától kapta, aki a zsoltárok végidőket idéző sorait mormolva bizarr, ám a regény lapjain egyre inkább beteljesülő próféciákat mond az utolsó idők kegyetlen napjairól. A regény érdekessége, hogy minél inkább naturalizmusba csap át eredendő realista stílusa, annál mélyebb transzcendentális, apokaliptikus dimenziókat nyer: a fel-felvillanó bibliai tónus, a kicsapongások minden képzeletet felülmúló, perverz naturalizmusa az elkerülhetetlen isteni büntetés küszöbén álló világot mutatják be. „Soha a történelem során nem idézett elő az ember több halált és szenvedést a felebarátja számára, mint ebben a százévnyi időszakban: két világháború, holokauszt, Gulag, hidegháború, terrorizmus, globalizáció, az egyén kontroll alatt tartása és ultrahatékony eszközökkel való manipulálása. Mindezek voltaképp antikrisztusi eszközök. Úgy tűnik, valóban az Apokalipszis idejét éljük.” – mondta az író, Radu Aldulescu a magyar olvasóknak szánt interjújában. (Nagyvilág, 2012/12.)

Az evangéliumnak soha nem volt célja visszatartani a nőket Istenkeresésükben vagy megakadályozni őket abban, hogy betöltsék isteni rendeltetésüket.
Vallásos és kulturális hagyományok évszázadokon át korlátozták és bántalmazták a nőket. Itt az ideje a reformációnak! Egészséges bibliai tanítások útján J. Lee Grady segítségére lesz az olvasónak abban, hogy megértse, a kulturális előítéletek, a férfi büszkeség és a Biblia félreértelmezése hogyan paralizálták a nőket, akik Krisztus munkájának végzésére kaptak elhívást. A 10 hazugság, amit az Egyház mond a nőknek ezen aktualizált kiadásában felfedezheti: Miért vette Jézus a fáradtságot, hogy szolgáljon a nők felé és tanítványozza őket? Miért szenved bántalmazást oly sok keresztény asszony férjétől – és miért nem tesz semmit oly sok pásztor, hogy megoldja a problémát? Miért hitték történelmi jelentőséggel bíró egyházi vezetők, beleértve Luther Mártont és Kálvin Jánost, hogy a nők alacsonyabb rendűek a férfiaknál? Hogyan értelmezték félre a Példabeszédek 31.-ben leírt asszonyt, hogy megtagadják a nőktől a munkavállalás lehetőségét? Hogy van az, hogy Pál apostol, aki azt mondta Korinthusban a nőknek, hogy ,,maradjanak csendben”, egyúttal sok asszonyt felhatalmazott arra, hogy gyülekezeti vezető legyen? Hogy van az, hogy Krisztus felhatalmazza a nőket arra, hogy joggal követeljék szellemi örökségüket?