„Malia Ann Obama, Barack Obama amerikai szenátor elsőszülött leánygyermeke 2008. november 4-én este tíz óra előtt pár perccel a chicagói Hyatt Hotel 36. emeletének elnöki lakosztályában a család többi tagjával együtt tűkön ülve várta az elnökválasztás végeredményét. Maga Obama is idegesen fészkelődött a kanapén. Csak akkor nyugodott meg kissé, amikor a nagy amerikai tévéállomások gyors egymásutánban megerősítették a választási győzelméről szóló hírt. A tízéves Malia ekkor felállt, odament édesapjáhozés ököllel jól mellbevágta, mintha így akarná közölni: „Na látod, papa, én megmondtam, hogy minden rendben lesz!” Joe Biden alelnökjelölt és felesége kopogott be, majd Axelrod és Plouffe, a két főtanácsadó gratulált Obamának. Az öröm és a megnyugvás pillanatai voltak ezek, és senki nem gondolt arra, hogy csoda történt. Pedig csoda történt, s nem is először. Az ismeretlen illinois-i politikus már évekkel korábban is úgy libbent be az amerikai nagypolitikába, mint valami csodalény: egy bársonyos szárnyú fekete pillangó, egy ritka példány, mely bámulatba ejti a lepkekutatót”. A csodalényből Obama gyorsan vedlett vissza folyamatosan vívódó és eközben hibák elkövetésére is hajlamos politikussá és persze esendő emberré. Az MTI volt washingtoni tudósítójának Obama megválasztásáról és első ciklusáról szóló könyve ilyen értelemben szenvedéstörténet is, tele izgalmas magánéleti és politikatörténeti epizódokkal, melyek együttesen adják ki a jelenkor egyik legfontosabb közszereplőjének portréját, aki a 2012-es elnökválasztási kampány tanúsága szerint eddig képes volt megfelelni az amerikaiak elvárásainak. A szerző fölényes anyagismeret birtokában, ugyanakkor a műfajban szinte csak rá jellemző, lebilincselően olvasmányos stílusban mutatja be az Egyesült Államok 44. elnökét, az embert, a politikust, a férjet és családapát, valamint az amerikai politikai panoptikum olyan színes egyéniségeit, mint Hillary és Bill Clinton, Joe Biden alelnök és a republikánus ellenfelek…

A könyv nem kíván eldönteni politikai és történelmi vitákat, nem akar igazságot szolgáltatni a vitatkozó felek egyikének sem. Célja csak annyi, hogy szakmai és kevésbé szakmai – vagyis szubjektív – adalékokkal szolgáljon e rendszerváltoztató folyamat további feltárásához, jobb megértéséhez.