Blog Archives
Domonkosok – A Szó emberei
Ha a középkorban érvényes monasztikus normákat vesszük figyelembe, akkor Domonkos intézkedése teljesen merész volt. A domonkosok és ferencesek több évtizeden keresztül harcoltak az ellen a vád ellen, hogy életmódjuk túlságosan veszélyes. Fölöttébb illetlennek tartották, hogy szerzetesek, különösen fiatal vándorbarátok a földeket járják ahelyett, hogy a kolostor fegyelmezett világában élnének. A domonkosok azt válaszolták, hogy Jézus nem volt sem bencés, sem karmelita, hanem egy szegény hithirdető, és ők inkább az ő példáját követik. Ha ők, vagyis a domonkosok csavargók, az szép és jó. Szent Pál is az volt… „Mi domonkosok szeretünk utazni és utazásainkról mesélni. Ez a könyv, amelyet meg kívánunk osztani az olvasóval, egy elméleti utazás a múltunkba és önazonosságunkba, egy próba annak bemutatására, hogy miben áll a domonkos család élete és lelke.” (Részlet a szerkesztő bevezetőjéből.)
Bhagavad-gítá
Ez a tudás a bölcsesség királya (Rádzsa-vidjá), királyi titok (Rádzsa-guhjam) és a legfelsőbb szentség, mivel megvalósítása közvetlen tapasztalatot (Pratjaksa) nyújt, ez a Dharma tökéletessége, nagyon könnyen, örömmel végezhető és örökkévaló. Bhagavad-gítá 9.2.E fenséges vagy királyi titkot (Rádzsa-guhjam) soha nem lehet teljességgel leírni, vagy élőszóval hiánytalanul feltárni, viszont kitörölhetetlenül bele van írva mindannyiunk szívébe. Létezésünk legnagyobb titka, legbensőbb tudatunk, a lelkünk felfedezésre vár, s az ehhez szükséges legkiválóbb útmutató maga a Bhagavad-gítá. Míg a Szamszárában, a létért való küzdelem világában vándorlunk, megszámlálhatatlan korokon keresztül pihen ott, várva a napot, amikor a Szádhaka, a megvilágosodásra érett jelölt széttépve Májá tudatlanságának (Avidjá) fátylát, megpillantja az örökkévalót (Átman) saját szívében. Nincs oly ember, legyen bármennyire elveszett, kinek ne lenne ez a vágy kitörölhetetlenül szívébe róva, de kevesen vannak, akik az emberi élet küldetését (Szamádhi) megvilágosodva beteljesítik. A különféle vallások és morálteológiák a felkészülés, az erőgyűjtés állomásai, a végső önvalóba (Átman) lépés, és a Legfelsőbb Úr (Para-brahman) megvalósítása előtt. A Bhagavad-gítát tanulmányozva már nem hiszünk tovább szentimentálisan, és nem kérdezünk többé a benső válasz reménye nélkül. Aki ezen az ösvényen jár, maga éli át az Igazságot, és nem valami halál utáni mennyországban, hanem itt, még ebben az életben (Dzsívanmukta) megszabadulhat az illuzórikus anyagi boldogság és szenvedés (Szukham-Duhkham) váltakozó befolyásától.